Hamlet naplója II.
1609. január. 7
Mindenki figyel!
...Vergődőm. Mindenki szúrós tekintetet szegez rám akárhányszor látnak. Már bolondnak is titulálják szegény fejem, de jogosan mert néha én is azt érzem. Butaságnak hangozzék vagy egyátalán ne úgy érzem hogy valaki figyel. Olyan mintha minden mozdulatom után feljegyeznék tetteim.
Claudius mindenki fülébe bogarat tett, hogy unokaöccse megőrült és vigyázzanak vele. Tervem meg van ahhoz hogy hogyan tegyem el láb alól! Sajnos Poloniust magával vitte a halál, az én kezem által kelt át a másvilág kapuján.. És azóta figyel mindenki, attól a pillanattól kezdve vagyok én a rossz, és a gyilkos. Részben jogosan részben jogtalanul.
A saját halálomat kéne elterveznem! NEM! Még ádáz gyilkos nagybátyám él, él és úgy él mintha mi sem történt volna!
Éppen a könyvtárból értem vissza. Mindenhol őrök vannak, senki nem mehet ki és nem jöhet be! Micsoda ötlet Claudiustól! Nevetséges! Szobám ajtaját bezártam hogy ide ne jusson be senki áruló, senki olyan aki életemre törne.
Amikor esélyem lett volna megölni az árulót, nem tettem. Pedig nem figyelt senki. Csak éppen az Úrhoz fohászkodott, ha ebben a szent helyzetben öltem volna meg akkor lelke megtisztul és gond nélkül átkel a mennyország kapuján. Ebben a szorult helyzetben az erkölcsösségem is közre játszott, nem illik az Úr házában gyilkosra támadni akkor is ha gyilkos. Én buta fejem!
Az esküdtételem kötelez! Nem érdekel az hogy ha figyelnek és ezek után halálomat lelem, csak apámat bosszuljam meg!
Mindenki figyel!
...Vergődőm. Mindenki szúrós tekintetet szegez rám akárhányszor látnak. Már bolondnak is titulálják szegény fejem, de jogosan mert néha én is azt érzem. Butaságnak hangozzék vagy egyátalán ne úgy érzem hogy valaki figyel. Olyan mintha minden mozdulatom után feljegyeznék tetteim.
Claudius mindenki fülébe bogarat tett, hogy unokaöccse megőrült és vigyázzanak vele. Tervem meg van ahhoz hogy hogyan tegyem el láb alól! Sajnos Poloniust magával vitte a halál, az én kezem által kelt át a másvilág kapuján.. És azóta figyel mindenki, attól a pillanattól kezdve vagyok én a rossz, és a gyilkos. Részben jogosan részben jogtalanul.
A saját halálomat kéne elterveznem! NEM! Még ádáz gyilkos nagybátyám él, él és úgy él mintha mi sem történt volna!
Éppen a könyvtárból értem vissza. Mindenhol őrök vannak, senki nem mehet ki és nem jöhet be! Micsoda ötlet Claudiustól! Nevetséges! Szobám ajtaját bezártam hogy ide ne jusson be senki áruló, senki olyan aki életemre törne.
Amikor esélyem lett volna megölni az árulót, nem tettem. Pedig nem figyelt senki. Csak éppen az Úrhoz fohászkodott, ha ebben a szent helyzetben öltem volna meg akkor lelke megtisztul és gond nélkül átkel a mennyország kapuján. Ebben a szorult helyzetben az erkölcsösségem is közre játszott, nem illik az Úr házában gyilkosra támadni akkor is ha gyilkos. Én buta fejem!
Az esküdtételem kötelez! Nem érdekel az hogy ha figyelnek és ezek után halálomat lelem, csak apámat bosszuljam meg!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése