CSALÁDOM EGY TÖRTÉNETE
Ez a történet Rímer Jánosról a dédapámról és az édesapájáról Rímer Jánosról szól. A megtörtént esemény 1944 december elején volt Ráckevén.
Hitler, Mussolini, Teleki Pál... Mindenkinek ismerősek ezek a nevek, ők a II. világháború alakjai.
A II. világháború 1939. szeptember. 1-től 1945 szeptember 2.-áig tartott. Ez a háború a történelem legnagyobb és legpusztítóbb háborúja volt. A tengelyhatalmak és a szövetségesek között német hadilevéllel kezdődött. 73 millió ember vesztette életét, civilekkel és katonákkal együtt.
1945-ben a tengelyhatalmak vereséget szenvedtek.
Ez az eset 1944 decemberében történt. Amikor a német hadsereg bevonult Ráckevére. Főhadiszállásként kijelentették a mai képtár épületét.
Ükapám és családja épp a malom elteleltetésével foglalkoztak. De sajnos nem tudták áthozni a Kis-Dunára a zsilip miatt. Ezért abban állapodtak meg hogy a Adonynál hagyják.
Eközben Ráckevén a németek embereket toboroztak, dédi is a toborzott emberek között volt, de még fiatal volt katonának.
Ezért kisegítő munkásnak 'vették fel', konyhában, tűzrakásnál segédkezett.
Mikor közeledtek az oroszok a németek úgy döntöttek tovább állnak. De mielőtt ezt megtették volna a híd alá aknákat helyeztek, hogy hátráltassák/megakadályozzák az oroszok átkelését.
Eközben híre ment annak hogy a németek nyugatra vonulnak, ezért ükapa elindult hogy megkeresse dédit.
Már majdnem a hídon volt amikor pont felrobbantották. Egy akna szilánk megsebesítette, ezért gyorsan hazaindult. Aggodalmában nem törődött a sebesülésével, csak is a saját fiával hogy mi lesz vele. Mikor hazaért fiát otthon találta, nagy kő esett éle a szívéről. A por és törmelék darabok záporában kerülték el egymást. Később kapták a fájdalmas hírt hogy a németek felrobbantották a családi megélhetési forrást a vízimalmot. Pár hétre az esetre a szilánk miatt vérmérgezése lett, sajnos életét már nem tudták megmenteni.
Ezt a történetet azért választottam mert számomra érdekes hogy próbálta az apa menteni a fiát, és szerencsére nem vették el tőle.
Hitler, Mussolini, Teleki Pál... Mindenkinek ismerősek ezek a nevek, ők a II. világháború alakjai.
A II. világháború 1939. szeptember. 1-től 1945 szeptember 2.-áig tartott. Ez a háború a történelem legnagyobb és legpusztítóbb háborúja volt. A tengelyhatalmak és a szövetségesek között német hadilevéllel kezdődött. 73 millió ember vesztette életét, civilekkel és katonákkal együtt.
1945-ben a tengelyhatalmak vereséget szenvedtek.Ez az eset 1944 decemberében történt. Amikor a német hadsereg bevonult Ráckevére. Főhadiszállásként kijelentették a mai képtár épületét.
Ükapám és családja épp a malom elteleltetésével foglalkoztak. De sajnos nem tudták áthozni a Kis-Dunára a zsilip miatt. Ezért abban állapodtak meg hogy a Adonynál hagyják.
Eközben Ráckevén a németek embereket toboroztak, dédi is a toborzott emberek között volt, de még fiatal volt katonának.
Ezért kisegítő munkásnak 'vették fel', konyhában, tűzrakásnál segédkezett.
Mikor közeledtek az oroszok a németek úgy döntöttek tovább állnak. De mielőtt ezt megtették volna a híd alá aknákat helyeztek, hogy hátráltassák/megakadályozzák az oroszok átkelését.
Eközben híre ment annak hogy a németek nyugatra vonulnak, ezért ükapa elindult hogy megkeresse dédit.
Már majdnem a hídon volt amikor pont felrobbantották. Egy akna szilánk megsebesítette, ezért gyorsan hazaindult. Aggodalmában nem törődött a sebesülésével, csak is a saját fiával hogy mi lesz vele. Mikor hazaért fiát otthon találta, nagy kő esett éle a szívéről. A por és törmelék darabok záporában kerülték el egymást. Később kapták a fájdalmas hírt hogy a németek felrobbantották a családi megélhetési forrást a vízimalmot. Pár hétre az esetre a szilánk miatt vérmérgezése lett, sajnos életét már nem tudták megmenteni.
Ezt a történetet azért választottam mert számomra érdekes hogy próbálta az apa menteni a fiát, és szerencsére nem vették el tőle.
(Ükapám mikor hazatért az olasz frontról majdnem csontsoványan)
Képek forrásai
1.-2.kép fortepan
3.kép saját
Megjegyzések
Megjegyzés küldése